Bejelentkezés:

Név:

Jelszó:

Regisztráció

Emo clothes

Ruhák-Kiegészítők

Hasznos linkek:

Emoldal az iwiw-en is!!!Már 1000-tag!

Jelöld ismerősödenk így ott értesülsz a legfrissebb infókról!

Taking Back Sunday

Néhány infó a bandáról...

Ha valamit nem találsz...

Írja be a keresett kifjezéseket

Web www.emoldal.extra.hu Keresőűrlap elküldése

Áhhhhhh ész megáll, NéZZééétek mit Találtam!

Folytatódnak az emo-ellenes támadások Mexikóban

Március elején volt az első nagy emo-ellenes támadás Mexikóban. Azóta több városban is közbe kellett avatkoznia a rendőrségnek, a kormány pedig próbálja csitítani az indulatokat. Március elején Querétaróban történt az első emo-ellenes támadás. Időközben Mexikóvárosban újabb verekedések voltak, Juárezben és Tijuanában is a rendőrségnek kellett közbelépnie, hogy a több száz összegyűlt fiatal közötti összecsapásokat megakadályozza. A hatalom nemcsak a rendfenntartó erők bevetésével, hanem a toleranciát propagáló kampánnyal is igyekszik elejét venni újabb erőszakos eseményeknek. Azonban Mexikóvárosban egy tüntetés, melyen az emók mellett például melegjogi aktivisták is részt vettek , abba torkollt, hogy mások üvegekkel kezdték dobálni a felvonulókat. Itt is a rendőrségnek kellett megvédenie őket - és ez az ellenzők körében nyilván nem teszi rokonszenvesebbé az emókat. Chilében pedig, mint kiderült, már korábban skinheadek verték össze az emókat, vagy ahogy ott hívják őket: PokEMOnokat. A támadások a nemzetközi média figyelmét is felkeltették - foglalkozott velük többek között a Time , az NME, az NPR és az LA Weekly -, a legtöbbet a Daily Swarm írt az eseményekről. Több tudósítás Daniel Hernandez blogjára támaszkodik. Egyes blogok írták, hogy az első angol nyelvű jelentések, melyek szerint a metálosok, punkok és más rockerek támadják az emókat, nem helyállóak, hanem a felállás sokkal inkább az: mindenki az emók ellen. Az azóta megjelent híradásokból sem egyértelmű, hogy az emókat specifikusan a metálosok és punkok (stb.) verik-e, vagy majdnem mindenki, akik nem emo; az sem egészen tiszta, hogy a gótok a támadók vagy az áldozatok oldalán szerepelnek-e. (Mi több, a helyi elnevezés szerint los darkys mozgalom vezéralakjai azt nyilatkozták, hogy ők ellene vannak az erőszaknak, és a médiát okolták, hogy mindenkit, aki más, mondjuk feketét hord, be akar feketíteni az ügyben.) A legtöbben úgy vélik, hogy az csak a felszín, hogy különféle zenei irányzatok rajongói, vagy tágabban: ifjúsági szubkultúrák csapnak össze - valójában a háttérben valami más áll. Egyesek szerint a macho kultúrában mélyen beágyazott homofóbia van az egész mögött: a férfiasságukra büszke fiatalok gyűlölik az 'emoszexuálisokat.' Mások szerint társadalmi ellentétek is vannak a háttérben: az emo szubkultúra főként a középosztálybeli, magasabb presztizsű középiskolákban tanuló 15-16 évesek között terjedt el, és a rosszabb szociális helyzetű fiatalok vannak ellenük. Bizonyos összeesküvéselmélet-szagú magyarázatok szerint az egészet a kormány, a média, vagyis hát a hatalom találta ki, hogy megossza a népet. Az mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy a divatmozgalom elterjedését nagyban segítette a média, míg az 'anti-emók' inkább 'alulról jövő' módon szervezkednek. Bár vannak kivételek: így például egy tévés műsorvezető, bizonyos Kristoff heves kirohanást intézett az emo ellen, mondván, az egész csak tizenöt éves lányok hóbortja, akiknek éppen kinőtt a szőr a tudjátok hol. Emók, mert az énekest szeretik, nem a zenét. Nincs emo-mozgalom, nincs zene, az egész egy, és ezt angolul mondta: fucking bullshit. Igaz, később visszavonta az egészet, és elítélte az erőszakot. Mindeközben máshol a világon, nevezetesen Ausztráliában az emók egy új mozgalommal kerültek szembe. A Scene vagy Scene kid fiatalok ugyanazokon a helyeken szeretnének lógni, mint az emók - számolt be erről a Sydney Morning Herald. A Scene mozgalom bibliája állítólag ez a WikiHow-oldal(angol!), ahol kiderül, hogy mely közösségi oldalakon kell mozogni, hogyan kell az angol szavakat leírni (baaby, kiiid), hogyan kell a szemet kifesteni és minél szűkebb nadrágokat hordani, és persze a haj is: feketére festett vagy szőkített, véletlenszerűen elhelyezett neonszínű csíkokkal. Koncertekre kell járni, ahol a lányoknak is be kell menniük a dühöngőbe. A Scene kidek állítólag hetente legalább egy cd-t vásárolnak, utálják a sorozatgyártott popot, inkább a nyolcvanas-kilencvenes évek zenéjét hallgatják - és szerintük teljesen mások, mint az emók, mert szeretnek eljárni szórakozni és egyáltalán nem szégyenlősek. A cikkben megszólaló tizenhárom éves lányok egyik kedvelt szórakozása a plázában lógni és számolni, hogy hány gyűlölködő pillantást vetnek rájuk. Szóval ezek a Scene kidek 'harcolnak' éppen a területért az emókkal, akik szerint az egész az ő mozgalmuk lenyúlása. De nem kell aggódni, a cikkben megszólaló emo lánynak például egy csomó Scene barátja van.

Forrás